slideshow 1 slideshow 2 slideshow 3 slideshow 4 slideshow 5 slideshow 6 slideshow 7 slideshow 8 slideshow 9 slideshow 10 slideshow 11 slideshow 12

Jelenlegi hely

Túrabeszámolók 2013

2013:

2013. 12. 30. Szilveszteri Nyúl a Pácban

Lehetett akár hétfő, lehetett akár munkanap, a tavalyi 9 fős létszámhoz képest jócskán megnőtt a résztvevők száma előszilveszteri túránkon, 22 természetbarát döntött úgy, hogy az év utolsó napját a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesülettel tölti Nyúlon. Főként fiatalokból álló csapatunkból is, hadd emeljem ki a legifjabb résztvevőt, Nimród mindösszesen 10 hónaposan „választotta” ezt a mintegy 13 kilométeres kirándulást.

Tavaly is az év utolsóelőtti napjára a Kökörcsin-körút bejárását terveztük, azonban akkor kissé lerövidítve az útvonalat, hagytunk 2013 –nak egy kis adósságot… Ahogy induláskor is elmondtam, most viszont senki és semmi nem tántoríthatott el minket attól, hogy végigjárjuk a nyúli Kökörcsin-körutat, amely kimondottan a nyúli látnivalókra kívánja felhívni a túrázók figyelmét.

A római katolikus templom mellett gyülekezők kaptak a túrára készült egyedi kitűzőt, kínáltuk egymást forralt borral, pogácsával, bejglivel, no utóbbinak érthető módon nem volt nagy keletje, majd nekivágtunk a körútnak.

A Jókai utcán indultunk a Szurdik irányába, mielőtt azonban befordultunk volna, néhány perc erejéig megálltunk, hogy egy pillantást vessünk az útkereszteződésnél álló hatalmas, védett vadgesztenyefa oltalmában megbúvó Mária karján gyermekével szoborra. Ez a szobor a legrégebbi emberi alkotás, amely Nyúl községben fennmaradt.

Itt ér véget a nyúli óriás-vízmosás, a Szurdik. A csaknem 200 évvel ezelőtt keletkezett vízmosás, kialakulását a szőlőterületek növelése érdekében kiirtott erdőknek „köszönheti”, amely utat nyitott a felszíni eróziónak. A vízmosást legelőször az 1840-es katonai térképen jelölték Sárkánylik néven.

Apropó Sárkánylik! A község leghíresebb pincéje, a Sárkánylik, amely a Nyúli borút fontos állomása. A Szurdikról nyíló pincébe egy kis borkóstoló erejéig mi is betértünk. Lengyel István pincetulajdonos mesélt nekünk a pincészet történelméről és a jelenleg termelt borfajtákról, majd megkóstolhattuk, a rendkívül ízletes traminit, a mostanában méltán felkapott rozét, és a pincészet királynőjét, a sárkényvért. A pince korát 500 évesre becsülik. A közel 100 m hosszú U alakú vájatban optimális klímában érlelődnek a hagyományos technológiával készült borok fahordóban.

Néhány szót csevegtünk még Egyesületünk jövő évi terveiről, kiemelvén, hogy a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesület bárki számára nyitott, aki kedvet érez ahhoz, hogy belépjen egy fiatal természetbarát közösségbe, aki a kedven felül aktivitást is érez magában túravezetésre, rendezvények szervezésére, nagyon szívesen látjuk csapatunkban. Figyelvén, hogy a pince kellemes hangulatában, nehogy túlságosan elidőzzünk, tovább folytattunk utunkat a Szurdikból felérvén a Madarász utca felé.

A Madarász utcában megtekintettük a partfalba vájt kenyérsütő kemencét. Nyúlon korábban ez elterjedt szokás volt, mára azonban már csak egy-kettő maradt meg közülük mutatóban. Tovább haladván, kicsiny ablakocskát pillantottunk meg a lecsüngő ördögcérnahajtások között. A meredek löszfal mögött egykori partlakás bújik meg. Egykor szegény sorsú emberek laktak benne, melynek rosszul szellőző dohos környezetében sűrűn szedte áldozatait a tüdőbaj. Még 1950-ben is volt lakosa partlakásnak, melyeket idővel vagy betemettek, vagy pincévé alakították.

A Madarász utcát elhagyván meredek úton kapaszkodtunk fel a Zsidó-domb tetejére. A 241 méteres dombtetőről remek kilátás nyílt a Győrtől Pannonhalmáig terjedő látószögben, illetve a Lila-hegyi geodéziai toronyra és az URH antennával megemelt Hegyes-magasra. Kissé párás idő lévén a Gerecse és a Vértes vonulatát inkább csak sejtettük mintsem láttuk. Innen hangulatos löszmélyúton ereszkedtünk le a Vaskapuig, amely minden bizonnyal Nyúl község legszebb pinceutcája. A Szél Fiai fogadó csábításának a tavalyi túránkkal ellentétben idén nem engedtünk, a vendéglő mellett elhaladván folytattuk a „hullámvasútazást”, Felső-Berek (260 m), majd Berek-lapos (210 m) következett. Közben több, jó állapotban megőrzött parasztházat csodálhattunk meg. Ilyenek népesítették be valamikor az egész nyúli hegyet. A Berek-laposnál lévő pihenőnél fogyasztottuk el ebédünket minden finomsággal kínálva egymást, parasztkolbász, sütemények, pálinkák, stb…

Erőtől duzzadva továbbsétáltunk a Kökörcsin körúton a Felső-Cinege vízmosásos szakasza felé, majd következett a Kőhányás nevű terület. A már jól megszokott vízmosásos földúton haladtunk lefelé, amíg el nem értünk egy szép fekvésű pincesorhoz. A Felső-Rigósban szintén impozáns nádtetős tájházakat, majd lejjebb haladván különböző igényességgel elkészített pincéket figyelhettünk meg. A Rigóson leérvén újabb cseppnyi pihenő után a Pillis és a Gerha között kanyargó Szili-horogban kapaszkodtunk felfelé. Kora tavasszal erre felé megcsodálható a lila leplű leánykökörcsin vagy az árvalányhaj, melyek szigorúan védettek.

Egy ideig Écs és Nyúl községhatárán haladtunk, mígnem elértük a nemrég helyreállított gerhai pléh-Krisztust, amely ma teljesen lakatlan területen árválkodik. Egykoron azonban itt csinos utca húzódott, de az utóbbi 20-30 évben a házak teljesen eltünedeztek, elfogytak, a lakosság kihalt vagy elköltözött…

A gerhai keresztnél megejtett utolsó pihenőnk után a Kis-Gerha vonalát követve sétáltunk vissza Nyúl felé. A lefelé tartó úton néhol présházakat pillanthattunk meg.

A 82-es úton a vízműnél, aki busszal érkezett, befejezhette túráját, a többiekkel még betértünk egy kis beszélgetésre, mulatozásra a helyi vendéglátó egységbe, majd szép lassan elbúcsúztunk egymástól és e remek hangulatú túrától.

Igazán jó társaságban tölthettük Egyesületünk 2013. évi utolsó eseményét! Remélem mindenki jól érezte magát.

Nagyon-nagyon Boldog Új Évet Kívánok, és jövőre is tartsatok velünk, minél többet, minél többen!

Tunner Levente

 

 

 
2013. 11. 09. A Csesznek-környéki szurdokokban
Az időjósok mára bizony nem sok jóval kecsegtettek minket. A várható rossz idő és a korai, reggel nyolc órás találkozó ellenére kereken harmincan gyűltünk össze, hogy nekivágjunk a Csesznek környéki szurdokoknak. A találkozót a Vár utca 38. szám alatt található Cseszneki Várvölgy Vendéglőhöz hirdettük meg, ahol az étterem parkolójában, biztonságos helyen hagyhattuk autóinkat, melyet ezúton is köszönök Ivánovics Balázsnak, a vendéglő tulajdonosának.

A Csesznek környéki, hatalmas geológiai erők iszonyú mozgatásával évmilliókkal ezelőtt kialakult, mély szurdokok közül először a Kőmosó-szurdok felé vettük az irányt, amely a Cseszneki-várat megkerülő rövid, de annál festőibb szurdokvölgy. Hatalmas kőlépcsőkön haladtunk a kissé sáros, szűk ösvényen. A szurdok az utóbbi időben itt megépített 3 különböző nehézségű Via Ferrata útnak köszönheti leginkább népszerűségét. Az első Magyarországon kiépített „vasalt út” helyszíne telitalálat! Elhaladtunk a Várpanoráma út (C-D nehézség) és az Ostromlók útja (B-C) mellett, de láttuk a szinte függőleges, D-E nehézségű utat is. Már alig várom, hogy visszatérjünk via ferrata felszereléssel!

A szurdokot elhagyva kicsit aszfaltoztunk, majd következett a Kő-árok. Az időszakosan vízmosta, kellemes hangulatú bükkerdőben futó völgyecske aljáról indultunk. Néhány száz méterrel később bal oldalt száz méter hosszan elnyúló barlangnyílásokkal tarkított sziklafalat csodálhattunk meg. A mészköves medrű árok végén található esőbeállónál és pihenőnél elfogyasztottuk tízórainkat, elkészítettük az immár hagyományos csapatképet. Szerencsére az esőbeállót itt még nem kellett funkciója szerint használni, de ekkor már jócskán gyülekeztek a felhők és kezdett is csepegni…

Ezután megmásztuk a közeli Kő-hegyet majd a tetejéről leballagva jobb kéz felől a turistaútról néhány métert letérve különös gödröket vettünk szemügyre. Pár száz évvel ezelőtt erdei üveghuták működtek itt, melyet a néhány méter átmérőjű gödrök szélén talált megolvadt salakmaradványok bizonyítanak, ezek a Kő-hegy kincsei. Az erdei mesterek akkoriban azért jártak ide, mert a valaha itt csörgedező folyó nemcsak kavicsot, hanem finom szemű kvarchomokot is lerakott ezen az amúgy mészköves tájon. Ennek a homoknak a megolvasztásával készítettek üveget, amit megmunkáltak, így próbálták biztosítani a megélhetésüket.

Miután lesétáltunk a Kő-hegyről, következett túránk legizgalmasabb szurdokvölgye, a mintegy 2 km hosszú Ördög-árok. A patakmedret a turistaút többször keresztezte. Egyre gyakrabban láttunk mészkőtuskókat, szálban álló kőzetrétegeket, majd megjelentek a barlangok is a völgyoldali sziklafalakban. Az ország egyik legsűrűbben barlangosodott területén haladtunk. Közel ötven kisebb - nagyobb (többnyire 10 méternél rövidebb) barlang található az árokban. A szűk völgyben a sziklák is egyre jobban csúsztak és sajnos az eső is egyre inkább rázendített. Az Ördög-gát omlásos sziklahalmaza igazi pokolbéli tájat mutat, már értjük, hogy őseink miért is adták az Ördög-árok nevet a völgynek. Mintha ördögfiókák hajigálták volna egymást hatalmas mészkőtömbökkel. Mindenfelé függőleges, hegymászóknak való sziklafalak, törések, repedések, hasadékbarlangok láthatók, a szurdokba dőlt évszázados fatörzsek maradványaival. Az Ördög-gát átjárását fokozott figyelem mellett sikeresen abszolváltuk, haladásunkat itt vaslépcsők és drótkötél biztosította, kimondottan izgalmas, kalandos kis rész volt.

Innen azonban sajnos kettészakadt csapatunk, főleg az egyre erősödő esőnek és a csúszós meredek útnak köszönhetően, nem mindenki vágott neki az izzasztó mászásnak, hogy megtekinthesse a szurdok legnagyobb barlangját, a Sűrű-hegyi Ördög-likat. 

Felfelé kapaszkodván több helyen is találtunk Szent László pénzéből, melyek ősi egysejtűek úgynevezett nummulites, kagylók, csigák korong alakú, megkövesedett vázai. Ötven millió éve még tenger hullámzott ezen a tájon. A szubtrópusi éghajlat kedvezett a mészvázas állatok elszaporodásának. Olyan óriási tömegben előfordultak a hajdani tengerben, hogy pusztulásuk után kőzetalkotó mennyiségben halmozódtak fel az aljzaton. A belőlük képződött kőzetet nummuliteszes mészkőnek nevezik a geológusok. A népmonda Szent-László pénzeként emlegeti e sajátos megjelenésű ősmaradványt.

Miután felmásztunk a barlanghoz, jócskán lihegtünk, kapkodtuk a levegőt. Kis pihenő után azonban beljebb merészkedtünk. A barlangban többnyire csak négykézláb közlekedhettünk. A bejárati tágas csarnok mögött egy szűkületen átbújva viszonylag hosszan bejártuk az egyik járatot. Az Ördög-lik hossza összesen 168 m, mélysége 12 m. Többszintes, labirintusos jellegű járatrendszer, melyek folyosók és kisebb termek kombinációjából állnak. Érdemes felmászni!

A legizgalmasabb részeket magunk mögött hagytuk, a piros jelzést végig követve sétáltunk vissza Csesznekre. Igaz némi emelkedővel még meg kellett küzdenünk (Felső-kőhegy, Töbör-hegy), de így is kellemes erdei úton ballaghattunk vissza a községbe. A Cseszneki-vár mellett ereszkedtünk vissza a vendéglőbe. A várat igaz még megtekinthettük volna, de így hogy kb. 16 kilométer távolság és mintegy 350 m szintemelkedés volt a lábunkban és az eső is egyre kitartóbbnak bizonyult, úgy éreztük, ennyi éppen elegendő mára. A Várvölgy Vendéglőben elköltött ízletes ebéd után búcsút intettünk a Csesznek környéki szurdokoknak. Csodálatos szurdokvölgyek, mindenkinek melegen ajánlom felkeresését, nem fog csalódni.

Tunner Levente

 

 

 

2013. 10. 23., Vinyei csibészkedés; Bakonyszentlászló, Vinye

Immár második alkalommal került megrendezésre, és kijelenthetem, hogy ezennel hagyománnyá is vált a gyermekek örömére szervezett összejövetelünk. Szuper nyárias időben tölthettük el október 23-át nem csak gyermekeink, de családtagjaink, barátaink körében is. Már kora reggel készülődött a szervező csapat, hogy minden játék készen álljon, mire a csibészek megérkeznek. Aztán az állunk is leesett, amikor reggel 9-től özönlött hozzánk a nép, és meg sem álltunk még a bűvös 100 – as létszámig sem! Jókedvben, derűben nem volt hiány, aki nem akart kifejezetten unatkozni, az biztos nem is unatkozott! Kirándultunk a Cuha-völgyben, makkból bábukat készítettünk, festettünk, vágtunk, kötelet húztunk, zsákban ugráltunk, bekötött szemmel kukacot ettünk. A túrán kincset kerestünk, és némi pánik után az ügyes gyerkőcök meg is találták:) (köszönet a kincstaláló BlankánakJ) Tűző napon szalonnát sütöttünk, és talán még azt sem bánta senki, hogy kicsit megaszalódott... Remek nap volt, remélem, mindenki egyetért:) Várunk Benneteket legközelebb is!

Köszönet a segítőimnek, a Bakonyi Kalandorok TE hasznos és tiszteletbeli tagjainak, Adrinak, Áginak, Anikónak, Nórinak, Anitának, Zsuzsinak, Móninak, Ildikónak, kedves, profi fotósunknak, Győzőnek, akinek mindig köszönhetjük a legjobban sikerült képeinketJ és mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult a gyermekek örömteli napjához!

Tunner Ildikó

 
 
 
2013. 09. 14. Balaton-felvidéki szüret
 
Ezen a szombaton sajnos nagyon lógott az eső lába és bizony nem is került el minket, de a finom borok gondoskodtak a vidám hangulatról, így egy kis eső nem szeghette 21 fős szüreti csapatunk kedvét!

Reggel hét órakor, pontosan indult kis buszunk Győrből, majd némi veszprémi megálló után kilenc órakor érkeztünk a Zánka-Nivegy-völgyi Borút északi csücskében, a Balatontól nyolc kilométerre fekvő kicsiny településre, Óbudavárra.

Óbudavár nemcsak Veszprém megye, de az ország egyik legkisebb települése is a maga 60 fős lakosságával. Erdők, rétek, hegyek, völgyek és szőlőterületek ölelik körbe. A település büszkélkedhet a szép környezettel, a jó levegővel, és a gyönyörű panorámával, amely nagyszerű túrákat tesz lehetővé a környéken, így hát mi is innen indultunk szüreti kalandunkra.

A Szent Márton pihenőpark felé vettük az irányt, amely kiváló terepet nyújt családi, szabadidős programokra. A pihenőpark 2006 és 2007-ben készült a Balaton Fejlesztési Tanács támogatásával. A pihenőparkban található a mosóház, amely egy boltíves pince épület, melyben egy forrás ered. A régi időkben itt mostak a falu asszonyai. A mosóház melletti asztaloknál egy csepp hazai, nyúli Sárkányvérrel felmelegítettük vacogó testünket, majd az erdőn keresztül a Szent Balázs-hegy felé vettük az irányt.

Elhaladtunk a Lencse-hegyi Herendi templomrom mellett, majd alig egy órás séta után megérkeztünk bortúránk első állomására, a Szt. Balázs-hegyen található, a Balatonra és a Nivegy-völgyre csodálatos kilátást biztosító Gergely Borházba. Az 1976 óta működő gazdaság ma 22 ha szőlőterületen folytat biogazdálkodást, melyről részletes beszámolót kaptunk a hagyományos módszerektől egészen a reduktív technológiáig. A Gergely-borházban manapság utóbbit részesítik előnyben, melyről személyesen is meggyőződhettünk a zamatos, remek fehérborok kóstolása során.

Utunkat a hegyen folytattuk, ahol felkerestük a Nivegy-völgy jelképének tartott Szent Balázs templomromot. Árpád korban épült a templom e festői tájra, melyet Szent Balázs védelmébe ajánlottak. Így kapta egykor maga a falucska is a Szent-Balázs nevet. A templomot többször átépítették, kibővítették. Szent Balázs-hegye a mai napig a Balatoncsicsói község tulajdona a templomrommal együtt.

2001-ben megtörtént a rom részleges helyreállítása. A templom azóta él, újraszületésekor keresztelőt, 2003-ban esküvőt tartottak itt. A Szent Balázs napi mise hosszú ideje a hegy ünnepe.

Íme a Szent-Balázsi bor titka: „a történelmet mindennaponként megélő a természettel az idők kezdete óta harmóniában élő ember küzdelme ősi tudása és rezdülése érződik minden cseppjében”.

Még a felhős idő ellenére is tökéletesen láthattuk innen a Badacsonyt, a Hegyestűt és a Bakony déli vonulatát. Ennek a helynek tényleg megvan a maga varázsa!

Következő pincénkig nem kellett sokat gyalogolnunk, a közelben található Mersics Portára tértünk be. A háziúrra kicsit igaz várnunk kellett, de szerencsére hagyott a szomjas vándoroknak a teraszon néhány pohárkával. No, itt kaptunk bőven ízelítőt a hagyományos módszerrel készített borokból. Hát bizony nem a reduktív technológiát alkalmazzák, de kétségtelen a helynek megvolt az igazi, hagyományos borászatot tökéletesen jelképező hangulata. Nagy lugas, szép szőlőfürtökkel és köcsögfa a bejáratnál, hatalmas borospince, óriási fahordókkal, lopóval kínált borok, vidám házigazda, ki a pálinkát is szívesen öntötte vendégei poharába. Hát már itt éreztük, hogy minden borászat nagyon különbözik egymástól, kinek ez, kinek az inkább a kedvére való.

Ezután leballagtunk Szentantalfára a Dobosi pincészethez ahol nem akármilyen ebédben részesültünk. Az eredeti terv szerint a szőlőhegyen a szüreti forgatagban ebédeltünk volna, de gondos borosgazda, kicsit esős időben sem szüretel, nehogy túlságosan vizes legyen az isteni nedű. Persze nagyon nem bántuk, mert a szemerkélő esőben nem biztos, hogy önfeledt élveztük volna a szabadtéri programot. Dobosi Dániel fogadott minket a pincészetben, aki mesélt a csaknem három évszázadon át apáról fiúra szálló családi vállalkozásról. Mivel a magyarság őstörténetében a szőlészet, borászat egy több ezer éves múlttal rendelkező ágazat, ezért úgy gondolták, hogy a művelés technikájában a régi jól bevált módszereket alkalmazzák, melynek eredményeként valódi biobort tudnak gyártani. A mennyei borok mellet, nagyon finom 100%-os szőlőlevek termelésével is foglalkoznak. Aperitifként korty házi pálinkát kaptunk, majd következett az ebéd, a fenséges bográcsgulyás marhalábszárból! A borok közül a díjnyertes 2009-es bio szürkebarát-tramini, hát az Isteni!!! A csodás boroktól és az ebédtől, bizony kissé ellustultunk, így a következő pincéhez busszal tértünk vissza a Szt. Balázs-hegyre.

A Molnár Családi Pincéből fantasztikus rálátás nyílt a Balatonra és a környező falvakra. Itt elég vicces hangulat kerekedett, melyről a házigazda gondoskodott a mókás köszöntőjével és boros címkéjével. Aki még bírta szuflával természetesen itt is kóstolhatott bőséggel.

Közel, nagyon közel, talán túl közel is volt a következő pincészet, a Brazsil Cseppek Borház. Itt megint azt érezhettük, hogy hibátlan minőséget kapunk, festői környezetben, borospince fölötti teraszon üldögélvén, önfeledt, vidám hangulatban, elsőrendű Irsai Olivért kortyolgatván. Természetesen egy kis viccelődés és fotózás sem maradhatott el, majd visszaballagtunk Szentantalfára a Dobosi pincészethez.

Ekkor a legifjabb borász, a mindig vidám és mosolygós Dobosi Győző fogadott minket. Újabb palackok kerültek elő, de éheznünk sem kellett, nagyon ízletes libazsíros pirítóst kaptunk vacsorára. A hangulat azonban csak akkor hágott igazán a tetőfokára, amikor alkonyatkor a lányok teljesen beindultak, ledobták a cipőjüket és a zoknijukat, feltűrték a gatyaszárat és nekiálltak szőlőt taposni!!! Ez ám az igazi biogazdálkodásJ Hát, hogy nem fagyott le a lábuk abban a dermesztő szőlőben!? Ezzel fel is tették a koronát erre a hosszú, élménydús napra!

 
 

 

2013. 08. 31. Magas-Bakony Teljesítménytúrák

2013. augusztus 31-én a Bakony szívébe, Bakonybélbe csábítottuk a túrák szerelmeseit. Egyesületünk első ízben szervezte meg a MAGAS-BAKONY teljesítménytúrát 3 különböző távon. A résztvevők 50, 30 és 10 km-es táv közül választhattak.

A túrát megelőző két hét jóformán csak az előkészületekkel telt. A nyomdai munkák csiszolása, bélyegzőkészítés, egyéb kellékek beszerzése, támogatók keresése, hűtőmágnes készítés, pontőrök tájékoztatása, stb., stb… Szóval bőven akadt teendő.

A túra előtti nap hajnalára azonban úgy éreztük elkészültünk, minden adott a túra sikeréhez, már csak azon morfondíroztunk, vajon mennyien lesznek kíváncsiak első teljesítménytúránkra. Pénteken kora reggel megkezdtük a túraútvonalak bejárását, szalagozását és az irányjelző táblák elhelyezését. Négyen, kettéválva szalagoztunk, mire így bejártuk mind a három távot, bizony majdnem ránk sötétedett. Este, amikor már a rendezői csapat nagy része Bakonybélbe ért, a Pikoló étteremben költöttük el ízletes vacsoránkat és megtartottuk az utolsó eligazítást. Úgy tűnt, mindenki tökéletesen tudja, hogy mi a dolga és szerencsére nem is kellett másnap csalódni…

A nagy nap hajnalán 5 órakor keltünk, hogy 6-kor már készülhessünk a rajt helyszínén. Kihelyeztük a hatalmas Egysületünk logóját ábrázoló molinót, a térképet, berendeztük a nevezési és a rajtoló pultot, majd fél hét tájban már megjelentek az első fecskék… Habár 7 órától lehetett nevezni, háromnegyed 7-kor már elég sokan toporogtak a rajtban várván, hogy eldördüljön a startpisztoly! Először az 50 km-es távra vállalkozók indultak, majd sorban érkeztek a 30 és a 10 km-es táv próbázói is. Induláskor mindenki megkapta a színes itinerét és néhány jó szót útravalónak. Az égiek ismét kegyesek voltak hozzánk, kiváló kirándulóidőben élvezhették a túratársak a Magas-Bakony lenyűgöző tájait. És a résztvevők csak folyamatosan érkeztek és érkeztek…. Összesen 254 nevezővel büszkélkedhetünk Egyesületünk első teljesítménytúráján!!!

Nézzük távokra lebontva a résztvevők és a teljesítők számát:

Táv                                        Résztvevő                          Teljesítő

50 km                                   60 fő                                     56 fő

30 km                                   121 fő                                   120 fő

10 km                                   73 fő                                     69 fő

Nagyon szép teljesítmény, a célban az oklevelet és a hűtő mágnest átadó Pisti barátom szavaival élvén: „gratulálok a kiváló teljesítményhez” minden kedves célba érkezőnek!

A teljesítőket a Bakonybéli Pannon Csillagda jóvoltából kuponnal is megajándékoztuk, mellyel Magyarország első számú csillagászati ismeretterjesztő központjának látogatása során kedvezményben részesülnek.

A túra során igyekeztünk megfelelő szolgáltatást nyújtani: az 50 km-es távon indulók fél távnál mangalicazsíros kenyérrel frissíthettek, ezen kívül osztottunk mindenkinek müzli szeletet, rágót, almát, karamellás cukrot, szőlőcukrot és a legtöbb helyen ásványvizet illetve a célban egy tányér ízletes paprikás krumplira vendégeltük meg a célba érkezőket!

20 rendező segítette a pontőrködést, négyen szalagoztunk és öten söpörtek, szalagot bontottak, szemetet szedtek! Köszönet mindenkinek az erőn felüli munkáért, a jókedvért, a vidámságért!

Este természetesen nem maradt el a rendezői dínom-dánom, nagy örömmel töltött el minket, hogy sikeresen lezajlott a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesület első teljesítménytúrája.

Jövőre visszavárunk mindenkit a Bakonyba, reméljük, még többen leszünk, még többen jöttök!

Közkívánatra az 50, a 30 és a 10 km-es táv kiegészül a 20 km-es etappal is!

Találkozzunk 2014. augusztus 30-án Bakonybélben!!!

 

 

 
2013. 08. 16.-20. A Tátra Gerincein
 
2013. 05. 11. Bakonyi Pagonyi Zsiványságok

Borongós reggelen gyűlt össze a nagy csapat a Gerence-pihenő melletti tisztáson. Csak imádkozhattunk, hogy a Bakony hegyeire lezúduló esőből nekünk épp nem jut… Fekete felhők között vitt az utunk Győrből Bakonybélbe, és láss csodát, a sors is úgy akarta, hogy kellemes tavaszias, derűs időben szórakoztathassuk a srácokat, mozgassuk meg kicsit a családokat. A szervezők már korán munkához láttak, díszítettek, ragasztottak, jelzéseket helyeztek ki, lufikat fújtak, pólót festettek,… és KÖSZÖNÖK NEKIK MINDEN SEGÍTSÉGET. 


A pontosan érkezőket kézműves foglalkozás várta, lehetett rajzolni, kavicsot festeni, szélforgót készíteni, pólót festeni. Miután megérkezett mindenki, kezdetét vehette a móka! Csapatokat alakítottak a kis családok, baráti társaságok, csapatzászlót készítettek, csatakiáltást költöttek. Túra előtt még várt néhány megpróbáltatás a csapatokra: állatokat kellett felismerni hangok és mozgásuk alapján és a természettel kapcsolatos kvíz kérdésekre kellett válaszolni. Majd útra keltünk. A Gerence patak partján bandukolva elértük az Odvaskő Hotelt, majd az országúton átkelve az Öreg-Szarvad-árkon keresztül felmásztunk az Odvaskő-barlanghoz. A barlangban kincseket kerestek a gyerekek, és a jutalmuk egy kis édesség volt. Kis kerülőt téve tértünk vissza a bázisra, és útközben lufik mutatták a jó irányt. A gyerekeknek pedig be kell rajzolniuk a túrafüzetükbe a lufin látható jelzéseket. Volt Bakony totó és csapatverset is írtunk séta közben. A megoldásokért mindenki pecséteket gyűjtött, a srácok pedig jutalom-édességet:) A tisztásra visszatérve rőzsét gyűjtöttünk, tüzet raktunk, kukac – evő versenyt rendeztünk és éhségünket frissen sütött szalonnával csillapítottuk. Akinek volt még ereje, focizott, tollasozott, ügyeskedett a kézműves asztaloknál, de összességében mindenki kellemesen töltötte a délutánt a tűz melletti beszélgetéssel.


A szerencse mellénk szegődött e jeles napon is és csak miután mindannyian szedtük a sátorfánkat kezdett esni az eső…
Remélem hamarosan újra találkozhatunk a sok kedves, mosolygós gyermekkel, akiket megismerhettünk 1. gyerkőctúránkon!

Tunner Ildikó

 

 

 
2013. 04. 20. Medvehagymázás a bakonyi Burok-völgyben

Kis kitérő után, késve érkezett meg csapatunk a csőszpusztai Alba Regia Barlangkutató állomáshoz. Csodálkozva, de örömmel fogadtuk a nagy létszámot, ami a megalakulásunk óta megszervezett 3 nyilvános túránkat követően minden várakozásunkat felülmúltaJ. 31 fővel , plusz 4 kutyával indultunk útnak az Alba Regia barlang irányába.

Kék jelzésen, kicsit borongósan kezdtük utunkat, de hamar lekerült a kardigán mindenkiről, és gyönyörű napsütésben haladtunk tovább a barlang irányába a kék omegán. Amerre a szem ellátott, odvas keltike díszítette a gyepet az erdő alján. E gyönyörű virág jellemzője, a gumója, mely idővel kiodvasodik – innen az ’odvas’ jelzője. A keltikék az egyetlen tápnövényei a védett kis-apollólepke hernyóinak. Ezért is fontos, hogy bármennyire is szép és illatos a keltike, ne szedjük le, hagyjuk a helyén és inkább fényképezzük le (egyébként is hamar elhervad). A másik ok, amiért ne bolygassuk a keltikéket az az, hogy gumója, az alkaloid tartalma miatt erősen mérgező. Gyógyszeripari készítmények alapanyaga. Központi idegrendszert bénító hatású, nyugtatókban fordul elő.

A barlang felé vezető turistaútról le kellett térnünk, mivel annyira buja volt az aljnövényzet, hogy szinte járhatatlan arra az erdő. Közben odvas keltikénket felváltotta a medvehagyma, és amerre a szem ellátott, csak medvehagyma, medvehagyma, medvehagymaaaa…. Még nem láttunk ilyet, elgondolni sem tudtuk, hogy ekkora mennyiségben fordulhat elő…

Nevét arról kapta, hogy a barnamedvék előszeretettel fogyasztják terméseit és még a föld alól is gyakran kiássák, de hasonlóképp kedvelik a vaddisznók is. Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát. Erősen fokhagymaillatú, ezért vadfokhagymának is hívják.

Március elejétől jelennek meg levelei melyek április végéig, május elejéig gyűjthetők és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik.

Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen.

Az Alba Regia-barlangnál kis pihenő után csoportkép készült. A barlang a Bakony leghosszabb és legmélyebb, egyben Magyarország 3. legmélyebb barlangja. Mélysége 200 m, hossza meghaladja a 3,6 km-t. Jelenleg 2 bejárata ismert, amelyeken zegzugos, cseppköves járatrendszerekbe juthatunk.

Hétházpuszta előtt nem sokkal kettévált a csapat, a kisebb léptűeknek itt lehetőség adódott rövidíteni, a többség azonban nekivágott a kalandos Burok-völgynek!

Királyszállásig murvás szekérúton haladtunk, innentől azonban kezdődött a vadregényes gyalogösvény. A szurdokvölgy árnyas fái alatt mindenhol bedőlt fákon átmászva haladhattunk előre, amely jelentősen megnehezítette, lelassította a haladást. Utunk barlangüregek sötéten hívogató bejáratai mellett vezetett.

A Burok-völgy 1995 óta védett. Fő ága 10 km hosszú, mellékvölgyeivel együtt 25 km összhosszúságú. Geológiailag és botanikailag is rendkívül érdekes.

50-80 m mély, helyenként függőleges falú, dolomitsziklákkal szegélyezett szurdokvölgy 21 kisebb-nagyobb barlangot rejt, amelyek közül a legnagyobb az Iker-barlang a maga 22 m-es hosszúságával.

A völgy mikroklímájának köszönhetően otthont ad több, a jégkorszak óta ezen a területen élő növényfajnak.

A völgyben végig bokáig járhattunk a medvehagymában, melynek kellemes illata elkísért minket az egész völgyben.

A Burok-völgy után a Bükkös-árok is hasonlóan vadregényes terepviszonyokkal fogadott, majd a Hárs-hegyi emelkedő már kissé fárasztónak bizonyult...

A Hamuháznál hosszabb pihenőt tartottunk, ahol mindenki elfogyasztotta finom szendvicsét, melyet friss medvehagymával ízesített. A hatalmas hárs és erdei fenyő között álló épület vadászháznak épült, de volt már kulcsosház is. Neve a XIX. századbeli üveggyártáshoz és szappankészítéshez nélkülözhetetlen hamuzsírfőzésre utal.

A Hamuháztól rövid kitérővel felkerestük a Csikling-vár romjait, vagy inkább kőmaradványait. Az ismeretlen eredetű várról nem sokat tudunk, valószínűleg a középkorban vadászkastély állt ezen a helyen, ahol esetleg a Bakonyban vadászgató királyaink is megszállhattak. Ezt a közeli Királyszállás név is alátámasztani látszik. Romokat már alig lehet találni, csak a várárok kerít egy jókora területet az erdőben.

A Hamuháznál mindenki kielégítette medvehagyma szükségletét, melyből otthon biztosan finomabbnál-finomabb étkek készültek. A Barlangkutató Állomásnál búcsúztunk egymástól és e kellemes tavaszi túrától.

Határozottan ígérhetjük medvehagymás túrát a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesület minden évben fog szervezni!

Tunner Levente

 

 

 
2013. 03. 23. Ravazdi körtúra

A fagyos hidegek után végre egy napsütéses hétvégének nézhettünk elébe, így jókedvűen vághattunk neki Ravazd és Pannonhalma szépségeit érintő kirándulásunknak.

18km-es túránk a ravazdi Polgármesteri Hivatal elől indult,a fázósabbak betérhettek útközben a Jegenye étterembe egy szíverősítőre, majd a 9 fős nagy csapat napfényes mezőkön keresztül haladt a Sólymos Szilveszter kilátóig. 44 lépcsőfokot felfelé kapaszkodva gyönyörű kilátás nyílt az alattunk elterülő tóra, falvakra, Pannonhalmi Apátság épületére. Hómaradványokon gyalogolva feltúrtuk a disznó-dombot, érintettük Imre herceg hegyét, majd az Illak hegyet. Bokáig érő sárban dagonyáztunk az Apátságig, és a Boldog Mór kilátónál megpihenve ünnepélyes pillanatok keretében átadásra kerültek az egyesületi tagok részére a Magyar Természetjáró Szövetség által kiállított 2013-as Természetjáró kártyák. Elnökünk köszöntötte a részvevőket, és néhány szót szólt ezévi terveinkről, szervezendő túráinkról. A természet lágy ölén elköltött ebédünk és pihenőnk után erőtől duzzadva vágtunk neki a tavaly augusztus 20-án átadott, új Boldog Mór kilátó 85 lépcsőfokának, és csodálhattuk meg az elénk táruló felejthetetlen szépségű panorámát, a Pannonhalmi bencés főapátság épületét, az arborétumot, az apátsági pincészetet, az altemplomot, valamint a boldogasszony kápolnát, melyek az UNESCO Világörökség Bizottságának döntése nyomán 1996 decembere óta a világ kulturális örökségének részei.

Tovább dagonyáztunk Kisnyalkapusztán keresztül Tarjánpuszta településig, és Pinki-kutyus kísérőnk is nagyon jól bírta a tempót, és a süppedő sarat… Kellemes esti sétával jutottunk vissza Ravazdra egy pihentető vendéglátóegység, majd IV.Béla király frissítő forrásának érintésével. Nagy csapatunk vidám beszélgetésre még betért a Jegenye étterembe, ahol spontán születésnapi köszöntésben részesítettük egyik legaktívabb tagunkat, Ildit és mindenki vérmérsékletéhez igazodva élvezte a sörözést, tortázást vagy csak pihizett a fárasztó nap után.
Summa summarum, ugyan még közelebb vagyunk az év elejéhez, de elmondhatjuk, az egyik legderűsebb csatangolásunkon vagyunk túl!
 
Tunner Levente
 
 
 
 
2013. 02. 09. Körtúra a Hatos-tölgyhöz
A csípős, februári hideg ellenére, több mint harmincan gyűltünk össze, hogy a Sokorói dombság lankáinak szenteljük eme zimankós szombati napot. A regisztráció és a köszöntő téli fagyink "elnyalása" után nekivágtunk körtúránknak.
Túránk fő látványossága a több mint 300 éves famatuzsálem, a Hatos-tölgy volt. A 6 felé ágazó törzséről elnevezett tölgyfa 20 m magas és kb. 8 m a törzskerülete. Mára sajnos már csak 5 tő maradt meg, de ez természetesen nem csökkenti a faóriás népszerűségét és szépségét. Az 1600-as évek végétől vigyázza a környék fáit Kajárpéc és Tényő között, Sokorói-dombságban. 2012-ben az ÉV FÁJA versenyen második helyezést ért el. Ennek köszönhetően rendkívül megnőtt a népszerűsége a közelmúltban, így Egyesületünk tagjai is tiszteletét tették az öreg tölgynél. A fa melletti pihenőnél egy korty forralt borocskával melegítettük fel átfagyott testünk, kicsit trécseltünk a fáról, fényképezgettünk, majd visszaindultunk túránk rajthelyére a Koroncói evangélikus templomhoz.
Külön gratulálnék  a gyerekeknek (no és a türelmes szülőknek), akik minden egyes befagyott pocsolyán csúszkáltak, majd jeget törtek, így kissé lassult a haladásunk, de a rövid táv miatt nem is kellett rohannunk sehová. A lurkók közül is ki kell emelni  a legifjabb teljesítőt, aki 3 évesen abszolválta téli túránkat, végig a saját lábain!!! Igazi kis sportember, gratula Bedkó!
Köszönet a jó társaságért mindenkinek, aki velünk tartott, aki meg nem, legközelebb ki ne hagyja!!!
 
Tunner Levente
 
 
 

 

2013 Andras Ducz / Powered by ENICRA